Átlagemberek(megjelent!)

 Most is itt vannak, csoportosulnak a megállóba felhúzott bodega alatt, és az isis, pisis dolgaikon nyavalyognak. Hangosak, és szarul érzik magukat, mert feleltetés lesz kémiából, meg a matekból, de közben úgy bagóznak, mint az öregek. Egy kicsivel odébb nyugdíjasok toporognak a madárszaros járdán, és szigorúan nem ugatnak egymáshoz, csak az iskolásokat fürkészik rosszallóan. Dzsó a két brancs között áll, háta mögött a múltja, szeme előtt a jövője. Öregek és fiatalok. 

Megérkezik a szokásos hajléktalan, koszos, büdös, de közben olyan vadi új csuka van a lábán, hogy azzal nem ébreszt semmi szánalmat, így üres tenyérrel ballag a szemközti buszmegállóba, ahol iskolások állnak a bodega alatt és isis, pisis dolgaikon nyavalyognak. Megjön a szállítóeszköz, Dzsó odatolakodik az ajtóhoz, felstartol a járműbe. Szeme sas, rögtön csekkolja a felszabaduló ülőhelyet, és lelkiismeret furdalás nélkül elfoglalja azt egy friss nyugdíjas elől. Végállomásig utazik, beletelik vagy húsz percbe az út, éppen ezért kinyitja a sajtóterméket, és belefeledkezik abba

smashwords.com

Heliogram(megjelent!)

 

Kilyukadt a Födém.

Ahogy a gyermek játszik egy napsütéses délelőtt a nagyítóval a hangyaboly felett, úgy kapott lángra egy darabja. A Mezőn elszabadult a pokol. A szerencsés százak, az első sor felmászott a színpadra, onnan nézte elborzadva a hullámzó, ide-oda tolongó emberáradatot. A Nap ereje csupán apró rést égetett a Födémbe (mintha a kulcslukon keresztül világítanánk be elemlámpánkkal), és nagyon távoli volt, de a pánikba esett emberek ezt egyszerűen nem akarták elhinni, befogadni. Ők a felvillanó fény irányába néztek, és azzal ellenkezőleg menekültek. Férfiak taszajtották odébb a nőket, a gyermekeket. Eleddig kéz a kézben zsoltárokat énekeltek, de az ima a torkukra fagyott, és a Mezőn átívelő felett dal zűrzavaros sikoltásba fulladt. Százezrek pánikoltak be egy szempillantás alatt.

smashwords.com

Emil a bajban(megjelent!)

Reggeli után irány a természet.

Hátamon zsák, zsákban étel, ital, és négy kiló szemfesték. Hölgyeim előttem caplatnak, edzőcipőjük zajosan az avarban tapicskol. Hátvédként csodálatos a kilátás a formás női kufferekre. Most úgy érzem: megérte velük tartanom. Aztán csak mászunk.

Kilátóba megyünk, vagy hova a mákos tésztába. Erősen lihegek, homlokomon izzadság patak. Aztán korszakalkotó felfedezést teszek: gyönyörű ez az erdő, pláne ha a tévében nézem. Krákogok.

Lemegyünk a térképről? – kérdem elhalón.

Már itt is vagyunk! – kiált vidáman a sereg. – Jer, Emil, és nézz körbe!

Felérek a csúcsra, táskámat elhajítom. Körbenézek. Hümmögök. A távolban ott a távol, a közelben itt a közel. Fa hátán fa. – Szép – ismerem el, aztán lecsüccsenek a fűbe.

Ez itt az érintetlen természet – böki Emma ünnepélyesen, csillogó tekintettel – Úgy, ahogy Isten megalkotta!

Emberi kéz nem formálta – vélekedik Buksza Egy.

Káros anyag nem érintette! – lódítja Buksza Kettő.

Akkor gyújtsunk rá egy jointra – mondja Buksza Három.

És lőn. Hölgyeim az ámuldozásban öt perc alatt betépnek, majdan hangosan kacagnak. Aztán egész éjszaka a fák közé okádnak.

www.smashwords.com

Egyszerlesz világ(megjelent!)

 részlet...

A Villanás végigsöpört a szobán, miként a kései órán, a portikusz elé felkanyarodó taxi lámpája az oszlopcsarnokon. Nem maradt utána senki, aki szóvá tette volna a fehér fényt.

A fürdőszobában elhalt a dalolászás, a kényeztetőre beállított, forró víz lassan átlöttyent a kád peremén. A magára maradt Kutya bánatosan vonyított. Várta Gazdit, de amaz nem szállt ki a kádból, rekedtes hangja nem énekelte többet azt a dallamot, ami nagyon tetszett a Kutyának.

A Kutya elülső tappancsait elérte a kádból túlcsorduló forró víz. Egy utolsót vakkantott, aztán futásnak eredt. Bolhairtó nyakörvén parányi webkamera rögzítette útját. A tibeti masztiff átloholt az előszobán, egy pillanatra megtorpant, mert megérezte a konyhában, az étkezőasztalon hagyott étel illatát. Nem szabad, Gazda eszi. Megkondult a gyomra, de okos Kutya volt, és egy szívdobbanásnyi tétovázás után kirohant a londinernek nyitva hagyott szállodai szobából.

A folyóson újfent ételszagot érzett, ment amerre a szimata vitte. Tálalóasztal állta el útját, a csábító illatok onnét jöttek. A Kutya fenékre huppant, elégedetten morgott. A zsúrkocsi eleje megakadt a liftajtóban, az automata vezérlés tíz másodpercenként csúsztatta volna vissza azt a helyére, de a reggelikkel megrakott négykerekű útját állta. A liftszekrény zajosan rázkódott, csilingelt, ami bántotta a Kutya fülét, ezért tovább szaladt.

Illatorgia töltötte be az eb orrát.

Többnyire a csukott ajtók mögül jött, ezekkel a Kutya nem is próbálkozott. Széllökés borzolta fekete bundáját, friss levegő áramlott be a lépcsőházból. A Kutya követte a fuvallatot. Négyemeletnyit haladt, amikor a Hang megszólalt: Van itt valaki?

A Kutya a fülét hegyezte. Maradt még valaki?

A Kutya felismerte a zöngést, az ijedt, kétségbeesett szólamot. Öblösen felugatott (jövök, várj), és rohanni kezdett. Egy társalgóban találta magát, rendezetlen sorokban felállított, üres székek között szlalomozott a Hang felé (miért nem felel senki?), de a Hang játszott, bújócskázott vele. Ott volt a közvetlen közelében, ám a Kutya mégsem látta. Körbeforgott saját tengelye körül, csaholt. Itt vagyok.

Jöjjön már VALAKI

A Hang a dobozból jött, magasan a Kutya feje fölött. A Kutya fenékre huppant, s addig tolatott, amíg a Hang gazdája a látókörébe nem került. Egy férfi. A dobozban. A Kutya farka ütemesen verte a társalgó lakkozott padlóját. Itt vagyok, itt vagyok.

A Hang gazdája nem nézett le a Kutyára. Öltönyös férfi, egy tévéstúdióban. Járkált, néha kilépett a dobozból, majd visszajött.

A Kutya feladta.

A Hang nem törődött vele, ezért a Kutyát sem érdekelte többé. A falatra gondolt, ami a zörgő, csattogó liftszekrénynél várta. Könnyedén visszatalált, csalhatatlan illattérkép vezette vissza az emeletre, a zsúrkocsihoz. Két lábra állt, szája szegletében nyálbuborék pukkant. Éhes volt. Morogva nekiugrott a tálalóasztalnak, annak kereke kicsúszott a liftajtó sínjéből, a szekrény végébe zörgött és ott felborult. A Kutya ment utána. Sonka, szalámi. Habzsolt, játékosan piszkálta a falatokat. A liftajtó becsukódott.

A Kutya hamarosan befejezte a falást. Elégedetten lefeküdt a romokra, fejét lábaira hajtotta. Jóllakott, elálmosodott. A becsukódó liftajtó nem zavarta, tisztában volt vele: előbb-utóbb jön valaki (Gazdi?) És ő újra szabad lesz.

De nem jött senki. Soha többet.

www.smashwords.com

books.apple.com

Y-idő( megjelent!)

 Részlet...

Lelassul, kockáról kockára ugrik az idő.

Bumburnyák a digitalizáló táblámat kocogtatja körmével a laptopom bekapcsolva a háttérképem egy lovarda amit a Kastélykertben fotóztam de még nem döntöttem el hogy szerkesztgetem még egy kicsit vagy mint digitális szemét a virtuális kukában végzi az asztalon egy könyv Diane Arbus életéről szörnyek jönnek lefelé a lépcsőn egy könyvtári DVD a Gyűlölet aminek a végén elsírtam magam az álmos könyvem nyitva a legutolsó bejegyzésnél augusztus közepe kétszer álmodtam Vele és minden rendben volt és egy szót sem szólok Bumburnyákhoz hanem lefújom a paprikasprével amitől mindketten megszédülünk és Bumburnyák szentségelve bútorokat döntve felugrik a székből és megragadja a nyakam mire a szemébe kapok te féreg sziszegem Bumburnyák hátrál fújom az arcába a sprét a lábai közé rúgok erre összegörnyed és nekiesik a szekrénynek üvegpermetként robban rá a tükör amiben reggelente nézegetem magam és Bumburnyák nyakából sugárban ömlik a vér szaga akár az öntött vasé atyaúristen kiáltom és segíteni akarok még ha minden idegszálammal gyűlölöm most ezt az embert de Bumburnyák ellök magától és átesem a felborított íróasztalon és beverem a fejem a komódba.

Fellobban a fény

Apple bolt

Kobo bolt