részlet...
A
Villanás végigsöpört a szobán, miként a kései órán, a
portikusz elé felkanyarodó taxi lámpája az oszlopcsarnokon. Nem
maradt utána senki, aki szóvá tette volna a fehér fényt.
A
fürdőszobában elhalt a dalolászás, a kényeztetőre beállított,
forró víz lassan átlöttyent a kád peremén. A magára maradt
Kutya bánatosan vonyított. Várta Gazdit, de amaz nem szállt ki a
kádból, rekedtes hangja nem énekelte többet azt a dallamot, ami
nagyon tetszett a Kutyának.
A Kutya
elülső tappancsait elérte a kádból túlcsorduló forró víz.
Egy utolsót vakkantott, aztán futásnak eredt. Bolhairtó
nyakörvén parányi webkamera rögzítette útját. A tibeti
masztiff átloholt az előszobán, egy pillanatra megtorpant, mert
megérezte a konyhában, az étkezőasztalon hagyott étel illatát.
Nem szabad, Gazda eszi. Megkondult a gyomra, de okos Kutya volt, és
egy szívdobbanásnyi tétovázás után kirohant a londinernek
nyitva hagyott szállodai szobából.
A
folyóson újfent ételszagot érzett, ment amerre a szimata vitte.
Tálalóasztal állta el útját, a csábító illatok onnét jöttek.
A Kutya fenékre huppant, elégedetten morgott. A zsúrkocsi eleje
megakadt a liftajtóban, az automata vezérlés tíz másodpercenként
csúsztatta volna vissza azt a helyére, de a reggelikkel megrakott
négykerekű útját állta. A liftszekrény zajosan rázkódott,
csilingelt, ami bántotta a Kutya fülét, ezért tovább szaladt.
Illatorgia
töltötte be az eb orrát.
Többnyire
a csukott ajtók mögül jött, ezekkel a Kutya nem is próbálkozott.
Széllökés borzolta fekete bundáját, friss levegő áramlott be a
lépcsőházból. A Kutya követte a fuvallatot. Négyemeletnyit
haladt, amikor a Hang megszólalt: Van
itt valaki?
A Kutya a
fülét hegyezte. Maradt még valaki?
A Kutya
felismerte a zöngést, az ijedt, kétségbeesett szólamot. Öblösen
felugatott (jövök, várj), és rohanni kezdett. Egy társalgóban
találta magát, rendezetlen sorokban felállított, üres székek
között szlalomozott a Hang felé (miért nem felel senki?), de a
Hang játszott, bújócskázott vele. Ott volt a közvetlen
közelében, ám a Kutya mégsem látta. Körbeforgott saját
tengelye körül, csaholt. Itt vagyok.
Jöjjön
már VALAKI
A Hang a
dobozból jött, magasan a Kutya feje fölött. A Kutya fenékre
huppant, s addig tolatott, amíg a Hang gazdája a látókörébe nem
került. Egy férfi. A dobozban. A Kutya farka ütemesen verte a
társalgó lakkozott padlóját. Itt vagyok, itt vagyok.
A Hang
gazdája nem nézett le a Kutyára. Öltönyös férfi, egy
tévéstúdióban. Járkált, néha kilépett a dobozból, majd
visszajött.
A Kutya
feladta.
A Hang
nem törődött vele, ezért a Kutyát sem érdekelte többé. A
falatra gondolt, ami a zörgő, csattogó liftszekrénynél várta.
Könnyedén visszatalált, csalhatatlan illattérkép vezette vissza
az emeletre, a zsúrkocsihoz. Két lábra állt, szája szegletében
nyálbuborék pukkant. Éhes volt. Morogva nekiugrott a
tálalóasztalnak, annak kereke kicsúszott a liftajtó sínjéből,
a szekrény végébe zörgött és ott felborult. A Kutya ment utána.
Sonka, szalámi. Habzsolt, játékosan piszkálta a falatokat. A
liftajtó becsukódott.
A Kutya
hamarosan befejezte a falást. Elégedetten lefeküdt a romokra,
fejét lábaira hajtotta. Jóllakott, elálmosodott. A becsukódó
liftajtó nem zavarta, tisztában volt vele: előbb-utóbb jön
valaki (Gazdi?) És ő újra szabad lesz.
De nem
jött senki. Soha többet.
www.smashwords.com
books.apple.com