2018. augusztus 17., péntek

A turizmusról(részlet)


Az orosz.
A szikla arcú   aki nem által  rózsaszínű  papucsot hordani,  mert az passzol az aranyfogához, miközben  egy,  nálánál  húsz évvel fiatalabb,  a fényt visszaverni képes(divatos szóval: fotómodell), leányt ölelget,  és nem,  nem atyai féltéssel.
Modortalan,  akar a kerti budi,  és no small mányi vállránditással tárja szét  kezeit,  amikor  egy 300,forintos mágnesre előpattint egy száz eurós  bankjegyet.
Az ázsiai.
Már reggel hat órakor a Lánchídat fotózza,  a kezében  lévő fényképezőgép cirka egymilliót kóstál,  de két darab mágnest csak akkor vesz, ha az egyiket ingyen kapja. Úgy szeretné elhagyni  Budapestet,  hogy Ferihegyen,  a repülőtéren, talál száz eurót a check-in pult előtt.

Az angol.
A kikötői  dokkmunkás stílusában száll le a fapadosról. Képes reggel 10 órakor félmeztelenül beülni egy belvárosi kávézóba,  miközben  mellette pedáns svéd mamik fogyasztják a méregdrágán felszolgált kontinentális reggelit. Smucig fajta,  az 1020 forintos számlára simán lerakja az 1020 forintot, amig józan.  Amennyiben leittasodik megengedőbb  fokozatba kapcsol, és ilyenkor  megveszi a kirakati babát  is, amit pár szelfi után elveszít egy romkocsmában,  a telefonjával egyetemben, 
A magyar.
Ahogy jobb az idő,  felveszi a belebújos pacskert, amitől  olyan büszke  lesz,  mnt egy román  kamionos a délszláv  határzárnál. Köszönni  nem tud,  ellenben a, "magyarnak  úgye olcsóbb?" sosem múló,  örökzöld  slágerrel nyít, miközben  könyvelőből hármat is tart a sifonérban,   kiaknázván minden  kiskaput, nehogy már sokat  rakjon be a közösbe, adó  formában  az államkaszába " ezeknek".
Az olasz.
Az északi,  aki valamit  nagyon félreérthetett a Volt egyszer egy vadnyugat című  filmben,  mert torinói lakos létére egy barcelonában lévő futballcsapat mezét hordja, és már-már vallásos hevűlettel kardoskodik milánó város szépsége mellett,  amely(a Dóm és környéke kivételével ),  olyan vonzó,  mint Dunakeszi-gyártelep egy esős,  őszi napon,  járólap vásárlásakor.
A déli  olasz. 
Hozzá  sosem  szabad az anyanyelvén szólni,  mert rögvest sors- és hitközzösségre lép veled,  amely  kimerül abban,  hogy a 10 eurós  bögrét nagy kegyesen elvinné háromért. A bellá família unokástól szépapáig képviseleti  magát a számukra roppant előnyös  alkudozásban,  mialatt a klastromba való tini lányuk megszabadít céged értékeitől,zsebre  vágott  kulcstartó formájában.

Átlagemberek(megjelent!)

  Most is itt vannak, csoportosulnak a megállóba felhúzott bodega alatt, és az isis, pisis dolgaikon nyavalyognak. Hangosak, és szarul érzik...