Részlet...
Lelassul, kockáról kockára ugrik az idő.
Bumburnyák a digitalizáló táblámat kocogtatja körmével a laptopom bekapcsolva a háttérképem egy lovarda amit a Kastélykertben fotóztam de még nem döntöttem el hogy szerkesztgetem még egy kicsit vagy mint digitális szemét a virtuális kukában végzi az asztalon egy könyv Diane Arbus életéről szörnyek jönnek lefelé a lépcsőn egy könyvtári DVD a Gyűlölet aminek a végén elsírtam magam az álmos könyvem nyitva a legutolsó bejegyzésnél augusztus közepe kétszer álmodtam Vele és minden rendben volt és egy szót sem szólok Bumburnyákhoz hanem lefújom a paprikasprével amitől mindketten megszédülünk és Bumburnyák szentségelve bútorokat döntve felugrik a székből és megragadja a nyakam mire a szemébe kapok te féreg sziszegem Bumburnyák hátrál fújom az arcába a sprét a lábai közé rúgok erre összegörnyed és nekiesik a szekrénynek üvegpermetként robban rá a tükör amiben reggelente nézegetem magam és Bumburnyák nyakából sugárban ömlik a vér szaga akár az öntött vasé atyaúristen kiáltom és segíteni akarok még ha minden idegszálammal gyűlölöm most ezt az embert de Bumburnyák ellök magától és átesem a felborított íróasztalon és beverem a fejem a komódba.
Fellobban a fény
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.