részlet...
A Villanás végigsöpört a szobán, miként a kései órán, a portikusz elé felkanyarodó taxi lámpája az oszlopcsarnokon. Nem maradt utána senki, aki szóvá tette volna a fehér fényt.
A fürdőszobában elhalt a dalolászás, a kényeztetőre beállított, forró víz lassan átlöttyent a kád peremén. A magára maradt Kutya bánatosan vonyított. Várta Gazdit, de amaz nem szállt ki a kádból, rekedtes hangja nem énekelte többet azt a dallamot, ami nagyon tetszett a Kutyának.
A Kutya elülső tappancsait elérte a kádból túlcsorduló forró víz. Egy utolsót vakkantott, aztán futásnak eredt. Bolhairtó nyakörvén parányi webkamera rögzítette útját. A tibeti masztiff átloholt az előszobán, egy pillanatra megtorpant, mert megérezte a konyhában, az étkezőasztalon hagyott étel illatát. Nem szabad, Gazda eszi. Megkondult a gyomra, de okos Kutya volt, és egy szívdobbanásnyi tétovázás után kirohant a londinernek nyitva hagyott szállodai szobából.
A folyóson újfent ételszagot érzett, ment amerre a szimata vitte. Tálalóasztal állta el útját, a csábító illatok onnét jöttek. A Kutya fenékre huppant, elégedetten morgott. A zsúrkocsi eleje megakadt a liftajtóban, az automata vezérlés tíz másodpercenként csúsztatta volna vissza azt a helyére, de a reggelikkel megrakott négykerekű útját állta. A liftszekrény zajosan rázkódott, csilingelt, ami bántotta a Kutya fülét, ezért tovább szaladt.
Illatorgia töltötte be az eb orrát.
Többnyire a csukott ajtók mögül jött, ezekkel a Kutya nem is próbálkozott. Széllökés borzolta fekete bundáját, friss levegő áramlott be a lépcsőházból. A Kutya követte a fuvallatot. Négyemeletnyit haladt, amikor a Hang megszólalt: Van itt valaki?
A Kutya a fülét hegyezte. Maradt még valaki?
A Kutya felismerte a zöngést, az ijedt, kétségbeesett szólamot. Öblösen felugatott (jövök, várj), és rohanni kezdett. Egy társalgóban találta magát, rendezetlen sorokban felállított, üres székek között szlalomozott a Hang felé (miért nem felel senki?), de a Hang játszott, bújócskázott vele. Ott volt a közvetlen közelében, ám a Kutya mégsem látta. Körbeforgott saját tengelye körül, csaholt. Itt vagyok.
Jöjjön már VALAKI
A Hang a dobozból jött, magasan a Kutya feje fölött. A Kutya fenékre huppant, s addig tolatott, amíg a Hang gazdája a látókörébe nem került. Egy férfi. A dobozban. A Kutya farka ütemesen verte a társalgó lakkozott padlóját. Itt vagyok, itt vagyok.
A Hang gazdája nem nézett le a Kutyára. Öltönyös férfi, egy tévéstúdióban. Járkált, néha kilépett a dobozból, majd visszajött.
A Kutya feladta.
A Hang nem törődött vele, ezért a Kutyát sem érdekelte többé. A falatra gondolt, ami a zörgő, csattogó liftszekrénynél várta. Könnyedén visszatalált, csalhatatlan illattérkép vezette vissza az emeletre, a zsúrkocsihoz. Két lábra állt, szája szegletében nyálbuborék pukkant. Éhes volt. Morogva nekiugrott a tálalóasztalnak, annak kereke kicsúszott a liftajtó sínjéből, a szekrény végébe zörgött és ott felborult. A Kutya ment utána. Sonka, szalámi. Habzsolt, játékosan piszkálta a falatokat. A liftajtó becsukódott.
A Kutya hamarosan befejezte a falást. Elégedetten lefeküdt a romokra, fejét lábaira hajtotta. Jóllakott, elálmosodott. A becsukódó liftajtó nem zavarta, tisztában volt vele: előbb-utóbb jön valaki (Gazdi?) És ő újra szabad lesz.
De nem jött senki. Soha többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.