Emil a bajban(megjelent!)

Reggeli után irány a természet.

Hátamon zsák, zsákban étel, ital, és négy kiló szemfesték. Hölgyeim előttem caplatnak, edzőcipőjük zajosan az avarban tapicskol. Hátvédként csodálatos a kilátás a formás női kufferekre. Most úgy érzem: megérte velük tartanom. Aztán csak mászunk.

Kilátóba megyünk, vagy hova a mákos tésztába. Erősen lihegek, homlokomon izzadság patak. Aztán korszakalkotó felfedezést teszek: gyönyörű ez az erdő, pláne ha a tévében nézem. Krákogok.

Lemegyünk a térképről? – kérdem elhalón.

Már itt is vagyunk! – kiált vidáman a sereg. – Jer, Emil, és nézz körbe!

Felérek a csúcsra, táskámat elhajítom. Körbenézek. Hümmögök. A távolban ott a távol, a közelben itt a közel. Fa hátán fa. – Szép – ismerem el, aztán lecsüccsenek a fűbe.

Ez itt az érintetlen természet – böki Emma ünnepélyesen, csillogó tekintettel – Úgy, ahogy Isten megalkotta!

Emberi kéz nem formálta – vélekedik Buksza Egy.

Káros anyag nem érintette! – lódítja Buksza Kettő.

Akkor gyújtsunk rá egy jointra – mondja Buksza Három.

És lőn. Hölgyeim az ámuldozásban öt perc alatt betépnek, majdan hangosan kacagnak. Aztán egész éjszaka a fák közé okádnak.

www.smashwords.com